A 17. században egy walesi, Sir Henry Morgan elhajózott Nyugat-Indiába, és megállt a Karib-tenger egyik trópusi szigetén. Legénysége tisztelte, és hírnevet szerzett magának minden kikötőben, ahol megfordult, olyannyira, hogy Jamaica kormányzója lett, és ott maradt egészen 1688-ban bekövetkezett haláláig. Egyiptomban a cukornádból alkoholt készítettek, csak a 16. században kezdték el szélesebb körben használni, amikor a gazdák az ültetvényeikről származó cukornádat alkoholos italok készítésére kezdték használni. Ahogy a népszerűség nőtt az ízeket a saját országuk ízléséhez igazították, Jamaica pedig melaszt adott hozzá, ami a cukor mellékterméke volt, amit lepároltak és rummá alakítottak. A rum rendkívül erős volt, és néhány esetben túl erős volt ahhoz, hogy a nagyközönség fogyaszthassa, és fűszerek hozzáadásával lágyítottak rajta. 1944-ben a Samuel Bronfman tulajdonában lévő Seagram Company megvásárolta a Long Pond lepárlót a jamaicai kormánytól. Az egyik tulaj a Levy’s nevű család volt, akik nyers rumot vásároltak, és gyógynövényeket és fűszereket adott hozzá. Samuelnek tetszett ez az ötlet, és megvásárolta a rum jogait. A rumot Captain Morgannek nevezte el, és nagyobb lepárlóüzemeket épített San Juanban, a Puerto Ricó-i lepárlót, pedig eladta az adózási korlátozások miatt, de engedélyezte a cégnek, hogy engedély alapján használja a Captain Morgant. 1984-re a Captain Morgan rum a 7. legnagyobb szeszes ital márka volt a világon, a 2. legnagyobb az Egyesült Államokban, és világszerte értékesítik.
